Anyaországi, anyanyelvi és népismereti tábor - 2019.
Hét nap Bulgáriában
1 autóbusz, 7 nap, 25 diák, 7 város, 2500 km. Néhány száraz szám, amely tömören összefoglalja az idei bulgáriai tanulmányi tábort, amely számunkra – a Bolgár Nyelvoktató Nemzetiségi Iskola diákjai és tanárai számára – számtalan új érzést és tapasztalatot adott. Egy hét, amely alatt megismertük az anyaország történelmével és kultúrájával kapcsolatos legbensőségesebb titkokat. Egy hét, ahol minden nap más és más helyszínre látogattunk, különböző korszakokba csöppentünk – a trák időktől kezdve, a reneszánszon át, a modern bulgáriai városokig – megismerkedtünk a ma itt élő hétköznapi emberek életével, szokásaival, valamint az egykor itt élő nagy személyiségek tevékenységeivel, akik a történelmet alkották.
Utazásunk első állomása Koprisvtica, a Szredna Gora egyik festői völgyében elhelyezkedő város volt, amely jellegzetes, reneszánsz stílusú építészetével és gazdag történelmével bűvölt el bennünket. Meglátogattuk Todor Kableskov szülőházát, és felidéztük az áprilisi felkelés eseményeit; újra hallhattuk Dimcso Debeljanov lírai verseit, valamint a Ljutovata-ház látogatása során megismerkedtük a város újjászületés-kori polgárainak életével és szokásaival.
Kaloferben találkoztunk régi barátainkkal a kaloferi csipkeverő körből, akik elmesélték nekünk a város történetét, valamint megismerhettük az egyedülálló bolgár kézműipar hagyományát, amelyet a helyi lakosság élesztett fel az elmúlt években.
A bolgár felszabadító harcok idejére repített vissza minket Hriszto Botev szülőháza, ahol bemutatták a híres költő és forradalmár életét és munkásságát.
Nem kevésbé volt izgalmas a látogatás az Oktatási Múzeumba, ahol a gyerekek - habár csak egy tanórára - Bulgária egyik első, újjászületés-kori iskola diákjai lehettek.
Hiszarja és Sztarocel visszavitt minket az időbe, amikor még trák, római, szláv, bizánci és bolgár telepesek éltek ezeken a területeken. Meglátogattuk a Sztarocel legnagyobb, nyitott trák kultusztemplomát, ahol elkezdődött történetünk az ősi, és még mindig titokzatos nemzetünkről, Orfeusz kultuszáról és a Nap kultuszáról, az orfizmusról, és a halhatatlanság kereséséről. Nem véletlen, hogy a kutatók által felfedezett trák szentélyek magasan, a nap által jól megvilágított pozíciókban helyezkednek el a sziklákon.
Lélegzetelállító kilátással üdvözölt minket Orfeusz hegye is – a Rodope. Tatulban meglátogattuk a híres, monolit kőtömbbe faragott templomegyüttest, amely még ma is őrzi eredeti állapotát. Innen jól láthatók a környező dombokon, felfedezésre és tanulmányozásra váró ősi trák kultúra maradványai.
Kétségtelen, hogy az utazásunk csúcspontja a Rodope hegység keleti részén, Perperikonban volt, amely kulturális és történelmi látnivalókban a leggazdagabbnak bizonyult utunk során. A hőség nem akadályozott meg minket abban, hogy feljussunk a szent város legmagasabb pontjára, ahol egykor az ókori papok több ezer előrejelzést jósoltak. A tudósok folyamatos munkája ellenére a régészeti lelőhelyeknek több, mint fele még mindmáig feltáratlan. A jövőbeli kutatásokat illetően a kutatók számára az a cél, hogy megtudják, valójában mi is pontosan ez a komplexum, és hogy megismerjék történetét, jelentését.
Bulgária legdélebben fekvő városa, Zlatograd, Néprajzi Múzeumáról híres, ahol találkozhattunk régi stílusú házakkal, valamint kézművességekkel az Újjászületés korszakából. A XIX. század közepétől két templom maradt meg a településen, amelyek közül az egyik udvarán egy egyházi-, a másik udvarán pedig egy régi bolgár iskola működött egykor.
Pulpudeva, Flavia, Philippopolis, Trimontium ...
Plovdivot, Európa legősibb városát több ezer év óta sok névvel illették, amelyek közül még ma is 42 használatban van.
Az első bizonyítékok azt mutatják, hogy már 8000 évvel ezelőtt is éltek ezeken a területeken.
Plovdiv hat évszázadon át a Római Birodalom része volt – számos műemlék, épület származik ebből a korszakból, amelyek közül mi is meglátogattuk a Kis Bazilikát, a Római Stadiont, az Ősi Színházat.
Sétáltunk az óváros körül, ahol a ХVIII.-ХIХ. században az ősi várfalak maradványai közé épültek a plovdivi fejedelmek házai, amelyeket ma múzeumokként látogathatják a turisták. Meglátogattuk a Regionális Néprajzi Múzeumot, amely több, mint 40 000 kulturális értéket tart fenn, amelyek főként Plovdiv egykori hagyományait, kulturális-, valamint gazdasági életét mutatják be.
Bárki számára, aki Plovdiv közelében jár, kötelező látnivaló a Bacskovói kolostor és az Aszen-erőd. Ezek az emlékművek, nemcsak, hogy lenyűgözők a nagyszerűségükkel és szépségükkel, hanem a történelemünk legszentebb pillanatait is őrzik.
Elérkeztünk körutazásunk utolsó napjához. Az indulást megelőző este egy érdekes kvízt szerveztünk az elmúlt 7 nap során meglátogatott helyekről, emberekről és eseményekről. Csapatokra osztva a diákok szórakoztató kérdéseket tettek fel, amelyekre a többi csapatnak kellett megtalálnia a megfelelő választ. A nyertesek természetesen érdekes díjakat nyerhettek.
Plovdiv volt az utolsó állomása a második Anyaországi, anyanyelvi és népismereti tábornak, amely Bulgária dél-közép régiójának felfedezésére irányult. Tavaly Észak-Bulgáriát jártuk be – meglátogattuk Vidin városát, a Belogradcsiki sziklákat, a Magura barlangot, a Trojani Kolostort, Lovecs városát, Kozloduj városát és még sok mást is. Mindkét utat egy hosszú távú projekt keretében hajtottuk végre, amelynek célja, hogy iskolánk diákjai megismerjék a természeti és kulturális-történelmi értékeit, Bulgáriának, az ANYAORSZÁGNAK.