Bolgár Iskola és Óvoda
Utolsó nap Pamporovóban – búcsút intünk a Rodope-hegységnek!
Ma van a pamporovói táborozásunk utolsó napja.
Holnap visszatérünk Magyarországra, tele izgalmas emlékekkel, új barátságokkal és egy még erősebb kötelékkel bolgár gyökereinkhez.
A napot a Rodope-hegység szépségében töltöttük, sétáltunk a „Családi erdei ösvényen”. Útközben ritka madárfajtákkal, felbecsülhetetlen értékű gyógynövényekkel és gyönyörű rodopei virágokkal találkoztunk. Érdekességeket tudtunk meg a szirti sasról, a vándorsólyomról, a mursali teáról, a kakukkfűről és a természet számos más kincséről.
Diákjaink lelkesen olvasták fel a táblákon található információkat, és bemutatták azokat a csoportnak – egy nap, amely tele volt tudással, inspirációval és a természettel való kommunikáció igazi örömével!
A Rodope-hegység mosolyogva, meleg napsütéssel és sok hálával a szívükben búcsúztatott minket.
Mindegyik csapat kiválasztott egy előadót, aki bemutatta a hegyi túrára vonatkozó projektet. Sok érdekes fejlesztés született. Holnap kihirdetjük az eredményeket.
Ma a hegy adta meg nekünk a legértékesebb leckéket – nem az osztályteremben, hanem az esőcseppek alatt.
Az Orpheus Hoteltől a Sztudenec menedékházig tartó sétánk rövid volt, de élményekben gazdag.
Todor Dragnev hegyi túravezető vezetésével minden érdekes helyen megálltunk: beszélgettünk a túrára való felkészülésről, a jó útvonal fontosságáról, az erdőtűzről, a sátrazásról, az élelemről és a vízről – csupa apróságról, ami lehetővé teszi a nagy kalandokat.
A gyerekek figyeltek, válaszoltak, kérdeztek. Sokat tudtak, de még többet tanultak. És a hegy – egy nagyszerű tanítómester – különleges leckét adott nekünk:
Esőkabát nélkül túrázni a Rodope-hegységben olyan, mint zene nélkül táncolni.
Az eső elkapott bennünket, de ez nem állított meg minket. A mosolyok megmaradtak, és legközelebb mindannyian tudni fogjuk: tisztelettel, felkészülten és szívvel mész a hegyekbe.
Igazi lecke – hegymászásból, rugalmasságból és a természet szeretetéből.
Ma a Rodope-hegység kőről és fényről mesélt nekünk!
Reggel átkeltünk a Csodálatos Hidakon – a természet egyik legvarázslatosabb alkotásán. A hatalmas sziklaívek emlékeztettek minket arra, milyen kicsik vagyunk az idő hatalma előtt, és milyen nagy a felfedeznivaló világ. Mosolyok, csodálat és számos fotó örökítette meg ezt az élményt.
Délután egy medence vár ránk.
Az estét pedig egy kvíz és… egy kis ünneplés zárja!
Ma a Rodope-hegységet a legmélyebb mélységeiben fedeztük fel
Először a Jagodinszkaja-barlangba mentünk be – ahol a sötétség nem ijeszt meg, hanem történeteket mesél. Csendesen sétáltunk a földalatti folyó felett átívelő hidak mentén, elhaladva a cseppkövek és sztalaktitok mellett, melyeket az idő évezredek alatt formált meg. A párás és hűvös levegő békességgel vett körül minket, és minden gyermek egy kis, személyes legendával távozott.
Aztán az utunk a Buйnovo-szurdokon keresztül vezetett – egy fenséges szurdokon, ahol a hegy úgy nyílik ki, mint egy könyv. A kilátás lélegzetelállító volt – nem a félelemtől, hanem a szépségtől. A tájat zöld, kő és égbolt tarkította – és az az érzés, hogy csak egy pont vagy a végtelen közepén, de mégis fontos pont.
És egyszer csak elértük a Siroka Lakát.
Mintha megállt volna az idő. A kőházak, egy régi teraszról felhangzó dalok, a sikátorok, amelyeken duda árnyékai és egy horo tánc lépései látszanak átsuhanni. Fényképezkedtünk, mosolyogtunk, és tudtuk, hogy valami többnek a részesei vagyunk, mint egy utazásnak – egy emléknek.
Mindez zökkenőmentesen, nyugodtan és biztonságosan történt – az „Eliatour” utazásszervező tökéletes szervezésének köszönhetően. Köszönöm a profizmust, az emberséget és a minden részletre kiterjedő odafigyelést.
Szmoljan nemcsak történelemmel, hanem költészettel is fogadott minket
A Területtörténeti Múzeum megtekintése után örömünkre szolgált Nagy László – az egyik legjelentősebb magyar költő és bolgár költészet fordítójának emlékházát, a Nagy László Emlékházat látogatni.
A szmoljani Nagy László Emlékház a György-házban található – egy 19. századi építészeti műemlékben, amely a Rajkovo járás Cseszitszkaja negyedében található. Ez a hagyományos rodopéi ház ad otthont Nagy László magyar költő és műfordító életének és munkásságának szentelt kiállításnak, aki több mint 10 000 verset fordított magyarra a bolgár népköltészetből és bolgár költőktől.
Nagy 1949 és 1951 között Bulgáriában élt, ahol a nyelvet és a kultúrát tanulmányozta, hogy bolgár műveket fordíthasson magyarra.
A szmoljani múzeum, amely egy hagyományos rodopéi házban található, kéziratait, fordításait, rajzait és személyes tárgyait mutatja be.
Inspiráló találkozás volt ez egy olyan személlyel, aki kulturális hidakat épített Bulgária és Magyarország között.
UTAZUNK A HAZA FÖLDJÉRE!
Izgatottan és mosolyogva indul néprajzi táborba 31 diák és 4 tanár a budapesti Bolgár Iskolából!
7 napot töltünk a Rodope-hegység szívében, gyönyörű természettel ismerkedünk meg, és olyan kulturális és történelmi helyszíneket látogatunk meg, mint a Bachkovo-kolostor, a Szmoljan-hegység, a Jagodinszka-barlang, a Siroka-tó és a Csodálatos hidak. Vár ránk egy uszoda, egy hegymászó iskola, kvízek, séták és rengeteg új barátság is!
A néprajzi tábort a magyar állam projektje finanszírozza, néhány budapesti bolgár önkormányzat anyagi támogatásával. Köszönjük nekik a lehetőséget, hogy a gyerekek megismerhették gyökereiket, kultúrájukat és nyelvüket!